A blog fő profilja, hogy a függőségekkel foglalkozzék saját tapasztalatból merítve. Kiemelten a társfüggéssel (kodependencia) és az alkoholizmussal. Úgy gondolom ez a két betegség, igen, betegség és nem jellembeli fogyatékosság, sok éve Magyarországon népbetegséggé nőtte ki magát. Szükséges foglalkozni vele.

(Saját tapasztalat a Melody Beattie meditációk alatt olvasható.)

Szükségünk van egymásra…

2012. július 9., hétfő.

Szükségünk van egymásra… - Grapevine, 1977. május

Kedves John,

kezdhettem volna úgy is ezt a levelet, hogy „kedves újonnan jött”, de ezzel a megszólítással csak az a probléma, hogy szeretném, ha tudnád, hogy életünknek ebben a pillanatában mennyire közel érezlek magamhoz. Az újak fejlődését látva erősödik az én józanságom. és remélem, a következő években sem fogom elveszíteni érdeklődésemet a szponzorálás személyes örömei iránt.


A múlt esti meetingen feltettél nekem egy kérdést: azt kérdezted, hogyan lehetséges, hogy közeledve első éves évfordulódhoz, lehangolt vagy és dühös. Amikor azt kérdeztem, úgy érzed-e hogy elég meetingen voltál már, elkerülted az egyenes választ. Láttam ezt már több új embernél – ez a technika egy ütős kérdés esetében. Az őszinte válasz elkerülésének egy másik útja azt mormogni „túl fáradt vagyok”, „elfoglal a munkám”, hát mindez igaz is lehet, de a meeting az a hely, ahol te meg én találkoztunk. A kérdések késztettek arra, hogy eltöprengjek az új társak viselkedésén és velük való szponzori kapcsolatomon az évek során. Isten látja lelkemet, hibákat is vétettem. Megpróbáltam nem elkövetni ugyanazokat a hibákat.


Majdnem mindegyik szponzorált új társamnál láttam ezt a lázadást a kellő számú meeting ellen. Valójában sokuknál bizonyos visszatérő viselkedést fedeztem fel.


Mindezt nem mondtam el neked az múlt este. Szükségem van arra, hogy szeressenek, és nem akarlak bántani. Szeretném kijavítani ezt a jellemhibámat ezzel a levéllel. Nem akarok sokat okoskodni így írásban, nincs előttem kételkedő, mosolygó arcod, ahogy arra vársz, bíztassalak, hogy van egy könnyebb , egyszerűbb út is. John, ha van is ilyen út, én azt nem ismerem, és egyáltalán nem is érdekel.


Az AA előtt az önfegyelem hiánya csaknem megölt engem. Néhány hónappal ezelőtt ez csaknem véget vetett a te fiatal életednek is. A fegyelem, elmélyedve az AA programban, kifizetődik a lelki béke elnyerése által. A féktelenség nem helyes és nem bölcs dolog. A részegek azt teszik, amihez kedvük van, a józan felnőttek terveket csinálnak, és ahhoz tartják magukat. Nem fogod elmulasztani a találkozást az orvosoddal, aki 150 dollárt kér ezért. Miért mulasztanád el a találkozásokat az AA-val, ami még ingyen is van?


Azt mondod, nem olvasod az AA irodalmat, de majd alkalomadtán olvasni fogod.. Mikor? Ne várd meg, amíg 25 éves józan leszel, most van szükséged rá. Olyan dolgok vannak a könyveinkben, a szív nyelvén leírva, amit ismerned kell. Minden elérhető forrásból meg kell kapnod a programot, nem csak éntőlem. Ha most nem kapod meg, később kell ezt megtenned, lehet, hogy akkor nagyobb ára lesz. Az AA alapok megszerzésének nem lehetek én az egyetlen forrása. Hiszen akár vissza is eshetek.


Azt állítod, hogy még nem vagy biztos benne, hogy készen állsz a csoportbeli szolgálatra, még ha megkérnek is rá. Ha a csoport lelkiismerete megkér téged, akkor azt gondolják, hogy készen állsz erre, és akkor ez úgy is van. Finoman utalnak arra, hogy itt az ideje, hogy közeledj a többiekhez, és hagyjál fel az én-központúsággal. Sok szeretet van benned, John, amit tovább tudsz adni, ne gyűjtögesd. Felsőbb Erőnk talán épp a mai gyűlésre odavezet egy reszkető újonnan jöttet, akinek a te erődre, reményedre és tapasztalatodra van égető szüksége. Egy olyan gyűlésre, ahol te nem vagy ott.


Azt mondtad, nagyon féltél, amikor először kipróbáltad az AA-t, és nem működött neked. Úgy gondolom, hogy a félénkség és a befelé fordulás sokszor egy idő múlva lelepleződik, mint a túlzott biztonság utáni vágy. Kezdetben én is sok olyan meetingen voltam, ahol kényelmetlenül éreztem magam. A kényelmetlenség érzése belőlem fakadt. Most már minden meetingen biztonságban érzem magam. Ehhez gyakorlat kell. Megtöröm a szégyenlősség jegét, és ellenállok, ha néha újra rám akar törni. Az elszigeteltség nem tesz jót az újaknak, a régieknek és a ki-be járkálóknak, ha alkoholisták.


Az elszigeteltség alattomosan kúszik felénk. Megtámogathatjuk ismerős érvekkel, amelyek önmagukban nem is rosszak: elszigetelhetjük magunkat azzal, hogy ki kell takarítani a lakásunkat (amit persze azután nem csinálunk meg), hogy templomba kell mennünk, aludnunk kell, felhasználhatjuk erre a családot, a szeretőt, a kényszeres munkát, a televíziózást. Folytathatnánk a listát. A legjobb út, hogy ennek véget vessünk az, amit mi teszünk: együtt! Nyújtsd ki a kezed! Az emberek nem tudhatják, mi van a fejedben. Mondd el! Valaki meg fogja hallani. Mindig!


Azt hiszem, már tudod: az alkohol nem megoldás. Nem tettél volna kísérletet arra, hogy segíts magadon, ha nem akartál volna változtatni az addigi életeden. Nem adtad volna meg nekem azt a csodálatos lehetőséget, amikor megkérdezted, „leszel-e a szponzorom?” A véletlen szerencsével nem jutottál volna el ilyen messzire. Keményen dolgoztál.


Észrevettem, hogy abba kell hagynom az AA szlogenek kezdeti mechanikus használatát. Eleinte csak egyszerű logikájukhoz ragaszkodtam. Ahogy telt az idő, rájöttem, hogy Felsőbb Erőm azt akarja, hogy gondolkozzak, részben saját magam érdekében.


Gyorsan megtanultad, hogy értelmetlen hagyni, hogy éhes, mérges, magányos fáradt legyél. Nem gondolom, hogy ez azt jelenti, aléltan és bólogatva menjünk végig az életünkön. Elmegyek akkor is a meetingre, ha esik hó, és ha fáj a lábam. És tudod mit – sokkal jobban érzem magam utána. És minden nap olvasom az AA-s irodalmat is, azelőtt is sokszor elolvastam. Az újraolvasás jót tesz nekem. Nem kell túl sokat gondolkozni azon, hogy sokkal jobb jobban érezni magam, mint rosszul.


Vagy távolodsz az italtól, vagy feléje mész. Az ember soha nem áll egyhelyben. Az élet nem megérkezés egy célhoz, az élet maga az utazás többféle cél felé. El kell érni a lehetőségeidet a józanságban. Élvezd az utazást, a göröngyös utakat és mindent.


Barátságunk kétirányú utca. Megpróbálok adni, és tudom, hogy kapni is fogok. Ahogy társakká válunk, egyre többet és többet kapok tőled. Megújítod a hitemet és élvezetesebbé teszed az utamat. Sohase hidd, hogy alá-és fölérendeltségi viszony van köztünk. Ha valaha is ezt a benyomást keltettem benned, kérlek, figyelmeztess. Nagyon üdítően meg fogsz lepődni, milyen hamar beismerem, ha vétettem.


Mindezt a Tizedik Lépésben tanultam meg. A Tizenkét Lépés az én abszolút útmutatóm az életben. A régebbi útmutatóim a kocsmákba vezettek engem, a Lépések az AA-ba és hozzád. Van valami kétség afelől, hogy melyik a jobb út?


Amikor visszatértél a programba, elég értelmes voltál ahhoz, hogy hagyd magad szponzorálni egy energikus fickó által, aki nagyon jól tudott bánni az újakkal. Lelkesedése téged is támogatott és valóban csodákat tett. Azután megkértél engem, mert bölcsen felismerted, hogy megváltoztak igényeid a szponzorálásban. Fejlődök, és a körülöttem lévő emberek is állandóan változnak. Remélem, józan ésszel te is ezt fogod tenni.


Sokat aggódsz múltbeli hibáid miatt. Kérlek, ne vacakolj sokat a bűntudattal. Tanuld meg, amit lehet, a múltbeli negatív tapasztalatokból, és lépj tovább. A bűntudat alattomos és terméketlen. Te Isten tökéletes gyermeke vagy. Ez ragyog a józanságodon át. Én látom ezt és a többiek is. Lásd meg te is!


A múltbeli hiányosságaink megváltozhatnak és legnagyobb erősségeinkké válhatnak. A gyerekesség gyermeki frissességé változhat, a makacsság és az akarat energiát adhat a jó dolgokhoz, alapvető viselkedésünk segít bennünket együtt érezni az elgyötörtekkel és a még-ivó társakkal. Nem kell bűntudatot érezni, egyszerűen meg kell szabadulni azoktól a dolgoktól, amik miatt bűntudatot érzel. A hiányosságok megváltoztatásának egy csodálatos útja, hogy ha kinyújtod kezedet egy másik alkoholista felé. Ez működik!


Megkértél, hogy legyek a szponzorod. Minden, amiben hiszek, és amit a legjobban tudok, le van írva a Nagykönyvben. Az Ötödik Fejezet tökéletesen elmagyarázza a programot. Így kezdődik „ ritkán fordult elő, hogy egy személy lelkiismeretesen járta utunkat és mégis kudarcot vallott…”. ezután elmagyarázza az utat. Természetesen mára már neked is el kellett olvasnod ezt - oké, hat hónappal ezelőtt azt mondtad, majd alkalomadtán el fogod olvasni – még mindig nem olvastad el. Remélem, majd egy nap hamarosan elolvasod.


John, te túl fiatal vagy ahhoz, hogy emlékezzél a második világháborúra és a koreai háborúra. Most ötlött eszembe, hogy egy rakás katona kapott akkor levelet szerelmétől vagy feleségétől, amiben közölték velük, hogy a házasság vagy a jegyesség véget ért. Ezeket a leveleket „Kedves John –leveleknek” nevezték. Irtózatos volt ez ezeknek a szegény fiúknak. Most én írok neked levelet, és szeretném, ha tudnád: mindig elérhető vagyok a számodra, amikor szükséged van rám. Soha sem veszítjük el egymást az AA-ban. Soha.


Szeretném, ha éreznéd, hogy ez egy köszöntő levél, nem egy búcsúlevél. Folytatni fogom ajánlásaimat, amelyek az én utamon alapulnak. Menjünk együtt. Mindkettőnk számára könnyebb így. Köszönöm , hogy új vagy az AA-ban.


 Szponzorod: E. S.
Manhattan


(Hálásan köszönöm a fordítónak, Annamarinak!)

Hozzászólások:

Megjegyzés küldése

 
A szavak ablakok vagy falak?! © Copyright 2010 | Design By Gothic Darkness |